Golgota Kistarcsa Tanítások

Egyik kedvenc filmem nagyon találó és beszédes címe: A remény rabjai. De ne higgyük, hogy ezt a filmes szakemberek találták ki, ugyanis ezt Zakariás könyvében olvashatjuk, aki egy nagyon érdekes dologról beszél. Rabokról, akik a remény rabjai.

Pál továbbra is védi saját szolgálatát az őt támadó hamis tanítókkal szemben. Saját életét bemutatva világít rá arra, hogy ezek az emberek mennyire hiábavaló dolgokkal dicsekednek. Ahogy a hitéért elszenvedett próbatételeket sorolja fel, kirajzolódik a valódi identitása. Ez pedig nekünk is segít, hogy a fókuszunkat a megfelelő helyre tegyük az életünkben.

Mit jelent a megtérés? Miért esik róla annyi szó a keresztény gyülekezetekben? Honnan tudhatjuk biztosan, hogy ez velünk is megtörtént? Milyen akadályai lehetnek a megtérésnek, és mit kezdjünk velük?

Részben azért látunk olyan sok keresztény vezetőt elbukni, mert emberként sokszor azokat követjük, akik kívülről megnyerőek. Isten szemében viszont sokkal fontosabb a karakter, és az az elhívás, amit ő helyez egy-egy vezető életére. Ebben a fejezetben Pál közelharcot vív azokkal, akik támadták a szolgálatát, és tanít minket is arra, hogyan tudunk felelősséget vállalni azért, hogy kire hallgatunk.

Ha van olyan területe az életednek, ahol úgy érzed, romokban heversz, akkor ne csüggedj! Isten ugyanis azt ígéri, hogy segít a romokból újraépíteni.

Legtöbben ismerjük a Gary Chapman által népszerűsített 5 szeretetnyelvet. De szinte biztos vagyok benne, hogy még nem gondoltál úgy az adakozásra, mint Istennek az ajándékozó szívéből induló ajándékozási láncra. Pál ebben a fejezetben arról beszél, hogy milyen áldásai vannak az adakozásnak. Bár sokan visszaéltek már ezekkel a versekkel, ha helyes motivációval olvassuk, óriási kincs vár ránk bennük.

Bár ismerjük a mondatot, hogy jobb adni, mint kapni, időnként mégis elakad a kezünk a pénztárcánk felé félúton, amikor arról van szó, hogy segítsünk bajba jutottakon. Pál ebben a fejezetben a korinthusiakat bátorítja arra, ne csak a szándék legyen meg, hogy segítsenek a jeruzsálemi tanítványokon, hanem vigyék is véghez.

Míg ezernyi könyv, cikk, film és egyéb tartalom szól arról, hogy hogyan legyünk boldogok az életben, Pál apostol ebben a fejezetben arról ír, hogy hogyan legyünk szomorúak. Kétféle szomorúságról beszél. Az egyik egy mérgező állapot, amit jobb mindenáron elkerülni. A másik viszont egy fontos lépése annak, hogy felfedezzük a teljes életet.

Időnként úgy érezhetjük, hogy Isten elhagyott minket, hogy nagyon távol van és nem törődik velünk. A Biblia azonban újra és újra megerősíti, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz.

Pál ebben a fejezetben részletes leírást ad arról, hogy mik jellemzik "Isten munkatársainak" a mindennapjait, és a világhoz való hozzáállásukat.

El tudsz képzelni egy olyan világot, ahol minden ember megbékélt Istennel, önmagával és így a többi emberrel is? Igen, tényleg nehéz elképzelni. De ebben a fejezetben Pál arról tanít, hogy Isten részéről minden adott ehhez, és a jelenlegi korban a keresztényekre bízta, hogy segítsenek ebben a világnak. Vajon hogyan kerülhetünk közelebb e küldetésünk betöltéséhez?

Néhány napja, amikor boldog új évet kívántunk egymásnak, talán ti is tapasztaltátok, hogy sokan már a válaszukban kifejezték, hogy nem nagyon hiszik, hogy boldog lesz az év. És valóban, sok bizonytalanság vesz körül minket, ami lehangolhat minket. Ebben a fejezetben Pál apostol abba enged bepillantást, hogy milyen gondolatok segíthetnek, amikor elcsüggednénk.

Ez az év a szomszédban dúló háború árnyékában telt el, és számos tényező miatt a jövő gondolata is aggodalommal tölthet el minket. A karácsonyi történetben megjelenő angyalok ígérete - a földön békesség - távolinak és kívánatosnak is tűnhet egyszerre. Talán éppen ezért fontos, hogy újra felfedezzük, hogy segíthet ez a kétezer éves esemény, Jézus Krisztus születése ma is rátalálni a békére, először belül, aztán kívül is.

Mit mondanának a mézeskalács figurák miután elkészülnek, ha tudnának beszélni? Én így képzelem el: „Milyen szépen megformáltál, az előbb még csak egy darab massza voltam”. Talán ilyesmit mondana egy gyönyörű váza is a fazekasmesternek. A Biblia szerint keresztényként mi is egy folyamatos formálódásban veszünk részt. Az pedig eléggé bíztató, ha látjuk, hogy a végeredmény kire fog hasonlítani!

Mindannyiunk életében vannak olyan feladatok és tevékenységek, amiben otthonosan érezzük magunkat, amit szeretünk végezni és amiben igazán jók vagyunk. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a specialitásunk. Valójában Istennek is van specialitása! Hogy mi az? Erről szól a vasárnapi tanítás!

Voltál már úgy, hogy utólag megváltoztattad egy döntésedet, és ezért emberek csalódtak benned? Pál ebben a fejezetben egy ilyen tapasztalatáról ír, és bemutatja: időnként bizony azt is vállalnunk kell, hogy megkérdőjelezik a jellemünket, annak érdekében, hogy a legjobb, Isten szerinti döntést hozzuk.

A vízkóstolásnak hasonló a célja a borkóstoláséhoz: meghatározni az adott víz tulajdonságait, érdemeit és a hibáit, ezáltal megállapítva a minőségét. A tudatos kóstolás segít abban, hogy értékelni tudjuk a jó vizet. Isten számunkra a legjobb vizet kínálja. De vajon tényleg értékeljük?

Miért engedi meg Isten a nehézségeket az életünkben? Ebben a fejezetben Pál apostol őszintén szembenéz ezzel a kérdéssel, és bepillantást enged abba, hogy neki milyen gondolatok segítettek abban, hogy helyesen viszonyuljon a nehéz időszakokhoz.

Általában érdekel minket, hogy egy-egy általunk nagyra tartott személynek, híres embernek egyébként hogy telnek a hétköznapjai. Ebben a fejezetben Pál apostol azokba a témákba enged bepillantást, amelyek őt foglalkoztatták. Vajon milyen gondolatok nyomasztanak egy apostolt, ha éppen nem teológiáról ír?

Az emberek egyik nagy kérdése, hogy van-e élet a halál után. A másik pedig az, hogy ha van, akkor az pontosan milyen? Pál apostol ebben a fejezetben erről beszél, és elég pontos leírást ad arról, hogy hogyan leszünk jelen a mennyben.